Albert Schweitzer: Üzenet az ifjúságnak

Mint hű tanácsadó kísért utamon a meggyőződés: egész életünkben küzdenünk kell azért, hogy ugyanolyan készek legyünk a gondolkodásra, és ugyanolyan fogékonyak maradjunk, mint ahogy ifjúkorunkban voltunk. Ösztönösen védekeztem ellene, hogy azzá váljak, akit a köznapi szóhasználatban "érett ember"-nek neveznek.
Az „érett" kifejezés - emberre alkalmazva - számomra mindig kínosan hangzott, s még ma is így hangzik. Az "elszegényedés", az "elkorcsosulás", az eltompulás, szavakat is hallom e szó mellett, mint fülsértő mellékhangokat. Az az érettség, amit látni vélünk az emberekben, csupán a sorssal megalkuvó ésszerűség.
Az egyes ember mások példája nyomán jut el ide, s közben ifjúsága értékes gondolatait és meggyőződéseit sorra feladja. Hitt az igazság győzelmében: már nem hisz benne. Hitt az emberekben: már nem hisz bennük. Hitt a jóban: már nem hisz benne. Küzdött az igazságért: már nem küzd érte. Bízott a jóság és békeszeretet hatalmában: már nem bízik benne. Tudott lelkesedni: most már nem tud. Hogy simábban hajózhasson az élet viharai és viszontagságai között, könnyített hajója terhén. Kidobálta a nélkülözhetőnek vélt javakat. De amitől így megszabadult, az volt élelem- és ivóvíztartaléka. Most már könnyebben hajózik, de pusztulásra, sorvadásra ítélten.
Mindnyájunknak fel kell készülnünk arra, hogy az élet el akarja venni tőlünk a jóba és az igazba vetett hitünket, lelkesedésünket. De nem szabad eszméinket prédául dobni az életnek. Amikor az eszmék összeütköznek a valósággal, a tények általában elnyomják az eszméket. De ebből nem az következik, hogy az eszméknek előre le kell tenniük a fegyvert a tények előtt. Mindez csupán azt jelenti, hogy eszméink nem elég erősek. Nem elég erősek, mert nem elég tisztán és erősen, nem elég állhatatosan lakoznak bennünk.
Az eszme ereje kiszámíthatatlan. Egy csepp víz nem mutat semmi erőt. De a víz a szikla hasadékába kerül, és ott jéggé fagy, szétrepeszti a sziklát. Ha gőzzé válik, hatalmas gépek tengelyét hajtja. Tehát történt valami vele, ami a benne rejlő erőt hatékonnyá tette.
Ilyen az eszme is. Az eszmék gondolatok. Amíg csak gondolatok, hatástalan a bennük rejlő erő, bármilyen nagy lelkesedés, bármilyen szilárd meggyőződés szülte is őket. Erejük csak akkor válik hatásossá, ha egy talpig igaz ember jelleme hozzájuk kötődik.
Az érettség, amelyet fejlődésünk során el kell érnünk, nem más, mint: önmagunk állandó formálása, hogy; egyre szerényebbek, egyre szelídebbek, egyre igazságosabbak, egyre becsületesebbek, egyre békeszeretőbbek, egyre jóságosabbak, egyre együttérzőbbek legyünk. Nincs másféle kijózanodás, amit vállalhatunk. Ebben edződik az ifjúkor eszmeiségének lágyvasa az elveszthetetlen életeszmény acéljává.

Albert Schweitzer (1875-1965) Nobel-békedíjas francia lelkipásztor, orvos, orgonaművész.

/bekűldő ,tl40.