[Juhász Gyula] Mégis oly szép...

Mégis, oly szép az élet. Tört kehellyel,melyből minden öröm s erő kiömlött, <életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.

Tört karddal, mely csúfos kudarcba tört el És ellened fordult, ó bús legyőzött,

Mégis, oly szép az élet. Tört virággal, Mely néked nyílt s elhervadt, mint a lelkem,

és tört zászlóval, melyre írva: Bánat S mellyel vert életem eseng kegyelmet.

Mégis, oly szép az élet. Mégis oly szép, Fölötte kék sátor a csillogó ég.

Oly szép az élet! És oly bő kegyelme, Enged, hogy élj, szegény, szomorú ördög,

Ég és pokol reményétől elesve.

Alatta tarka szőnyeg az örök föld.