Az én édesanyám.

Az én édesanyám
Galamb lelkű asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.
Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.
Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolata.
Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Áldja meg az Isten.

A szerető szivecském.

Egy kis verset súgott nekem
a szerető szívecském,
megtanultam, s el is mondom
édesanyák ünnepén.

Reggel imám azzal kezdem,
este azzal végzem,
az én édes jó anyámat
álld meg, s tartsd meg, Isten!

Anyai szív

Van-e olyan drágaköve a világnak
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltő, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védőn betakarja.