Versek : Belső Énünk hangjai.(szerző:TL40) |
Belső Énünk hangjai.(szerző:TL40)
2007.02.15. 20:59
,
Ha újraélhetném az életem If I Had My Life to Live Over
Ha újraélhetném az életem, nem törekednék annyira arra, hogy tökéletes legyek az emberek szemében. Többet pihengetnék... Nem akarnék okosnak látszani, mint jelen életemben. Csak nagyon kevés dolgot vennék komolyan... Kevésbé lennék higiénikus. És több lehetőséget ragadnék meg. Több hegyet másznék meg, több folyót úsznék át és több naplementét néznék meg. Több jégkrémet ennék, és kevesebb babot. És több valódi és kevesebb képzelt problémám lenne. Látod egyike vagyok azoknak az embereknek, akik komolyan és épelméjűen élnek óráról órára, napról napra. Igen, voltak nagyszerű pillanataim, és ha újrakezdhetném, több lenne belőlük. Csak nagyszerű pillanataim lennének és nem napról napra átélt éveim. Olyan voltam, mint azok az emberek, akik sehová nem mennek hőmérő, termosz, toroköblítő, esőkabát nélkül. Ha újrakezdhetném, nem kellene ennyi minden... Már kora tavasszal mezítláb járnék, egészen késő őszig. És több körhintára ülnék fel. És több százszorszépet szednék. (Részlet egy 85 éves, Kentucky hegyvidékein élő asszonnyal készített interjúból.)
Honnan jön a belső erő? Where Does Inner Strenght Come From?
1961 tavaszán Dr. Robert Coles pszichiáter déli államokbeli gyermekeket tanulmányozott, hogy az iskolákban lévő esélyegyenlőtlenség ellen a faji megkülönböztetés megszüntetését szorgalmazza. Négy hatéves louisianai néger kislánynál figyelte meg, hogy milyen csöndes bátorsággal reagálnak az állandó zaklatásokra és csodálkozott: ugyan mi adhat ezeknek a gyenge és sebezhető gyermekeknek ilyen rugalmasságot? Egyetlen általa ismert társadalomtudományi magyarázatot sem tudott alkalmazni a problémára. Majd egy louisianai néger édesanyától a következőket hallotta: "A gyermekem hazajön az iskolából és hallja, hogy a fehér emberek kiabálnak, és egy pillanatig sem mutatja ki a rémületét, de én tudom, hogy meg van rémülve. Egészen biztosan tudom. Az első dolga, hogy hozzám bújik, és én átölelem. Azután megeszi az uzsonnáját, megissza a gyümölcslevét, majd visszajön és megérint engem. Én is ideges lennék, de hála Istennek, hogy még él az én édesanyám, mert ilyenkor odamegyek, a karomra teszi a kezét és ismét megnyugszom, és ezután én is rá tudom tenni a kezemet a kislányom karjára. Ahogy azt a lelkipásztorunk is mondja minden alkalommal, az Úr érint meg minket, ha mi engedünk Neki, és Ő mindegyikünkön keresztül munkálkodik; így amikor anyám rám teszi a kezét és én a gyermekemre teszem a kezem, Isten az aki erőt ad nekünk." (Robert Coles: "Touching and Being Touched")
Az arany sas The Golden Eagle
Egy ember talált egy sastojást és betette a tyúkólba, az egyik tyúk fészkébe. A sasfióka egy fészekalja kiscsibével együtt kelt ki és velük is nőtt fel. Egész életében úgy viselkedett, mint a tyúkól lakói, abban a hitben, hogy ő is csirke. Giliszták és férgek után kutatva kapirgálta az udvar földjét. Kukorékolt és kotkodácsolt. Csapkodott a szárnyaival és néha sikerült kicsit elrugaszkodnia a földtől. Az évek múltak és a sas nagyon megöregedett. Egy napon, magasan fölötte a felhőtlen égen egy csodálatos madarat látott repülni. Méltóságteljesen siklott a levegőben kihasználva az erős légörvényeket anélkül, hogy aranyló szárnyaival csapkodnia kellett volna. Az öreg sas tisztelettel nézett föl. "Ki ez?" kérdezte. "Ez egy sas a madarak királya" válaszolt az egyik társa. "Az ő otthona az ég. A miénk pedig a föld, mi csirkék vagyunk." Így azután a sas úgy élt és úgy halt meg, mint egy csirke, azt gondolta ugyanis magáról, hogy ő az. (Anthony DeMello: "The Song of the Bird")
A szörnyeteg The Monster
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, aki elhagyván hazáját, elvetődött a bolondok földjére. Hamarosan meglátott néhány embert, akik fejvesztve menekültek egy búzaföldről, ahol éppen aratni szerettek volna. "Egy szörnyeteg van a földön" mondták neki. Megnézte és látta, hogy az csak egy közönséges görögdinnye. Felajánlotta nekik, hogy megöli a "szörnyet". Majd levágta a dinnyét a tövéről, vágott egy szeletet és elkezdett falatozni. Az embereket még nagyobb rémület fogta el, mint azelőtt a dinnye láttán. Vasvillát ragadtak és elűzték, mondván: "Legközelebb bennünket öl meg, ha meg nem szabadulunk tőle." Történt aztán, hogy egy másik ember is elvetődött a bolondok földjére és a történet ugyanúgy kezdődött, mint azelőtt. De ahelyett, hogy segítséget ajánlott volna nekik a "szörnyeteggel" kapcsolatban, inkább egyetértett a bolondokkal abban, hogy ez valóban igen veszélyes lehet, és lábujjhegyen óvakodott el onnan, amivel megnyerte a bizalmukat. Hosszú időt töltött velük otthonaikban, míg végre apránként megtaníthatta nekik azokat az alapvető dolgokat, amelyek nem csak ahhoz segítették hozzá őket, hogy megszabaduljanak a dinnyékkel kapcsolatos félelmeiktől, hanem ahhoz is, hogy termeszteni kezdjék. (Don McNeill, Douglas A. MorrisonHenri J. M. Nouwen: "Compassion")
A szent hely The Holy Place
Valamikor réges-régen, amikor a világ még fiatal volt, élt két testvér, akiknek volt egy közös birtokuk és egy malmuk. Minden este egyenlően elosztották a gabonát, amit együtt őröltek a nap folyamán. Az egyik testvér egyedül élt, a másiknak felesége és nagy családja volt. Az egyedülálló testvér azt gondolta magában egyszer: "Tulajdonképpen az nem igazságos, hogy a gabonát egyenlően osztjuk el. Nekem csak magamról kell gondoskodnom, de a testvéremnek gyermekei vannak, akiket etetnie kell." Így minden éjjel titokban a saját gabonája egy részét testvére csűrjébe vitte, hogy lássa, soha nem szenved hiányt. De a házasságban élő testvér azt mondta magában az egyik nap: "Tulajdonképpen nem igazságos, hogy a gabonát egyenlően osztjuk el, mert nekem vannak gyermekeim, akik gondoskodnak majd rólam öregkoromban, de a testvéremnek nincs senkije. Mit fog csinálni ha öreg lesz?" Így minden éjjel titokban testvére csűrjébe vitte az ő gabonája egy részét. Ennek eredményeképpen mindketten mindig újra megtöltve találták gabonakészletüket reggelente, titokzatos körülmények között. Azután egy éjszaka összetalálkoztak félúton házaik között, hirtelen felismerték, mi történt eddig, és szeretettel átölelték egymást. A történet úgy szól, hogy Isten tanúja volt találkozásuknak és kihirdette: "Ez egy szent hely - a szeretet helye - és itt épüljön fel templomom." És így is lett. A szent hely, ahol Isten kinyilvánítja magát népének az, ahol az emberek felfedezik egymást a szeretetben. (Belden C. Lane: "Rabbinical Stories")
A következő imádságot a ravensbrucki haláltáborban találták, ahol 92 000 nő és gyermek vesztette életét. Egy csomagolópapírra volt firkálva egy halott gyermek mellett.
Uram, ne csak a jóakaratú férfiakról és nőkről emlékezzél meg, hanem azokról is, akiknek az akarata megromlott. De ne bűneiket tartsd számon, amelyekkel nekünk szenvedéseket okoztak, hanem inkább azt nézd, hogy ezeknek a szenvedéseknek köszönhetően milyen gyümölcsöket hoztunk - a bajtársiasságot, a hűséget, az alázatosságot, a bátorságot, a nagylelkűséget és a szív nagyságát, amely mindezekből kinőtt, és amikor ítéleted elé hívod őket, akkor engedd meg, hogy mindezek a gyümölcsök bocsánatukra szolgáljanak.
/bekűldő.tl40/
|